Bemutatkozik (Evelyn Illustrations)

Gyuris Evelyn vagyok, szabadkézi illusztrátor.

 

Kézügyességemet valószínűleg Nagyapámtól örököltem, mert sosem tanultam rajzolni. Egészen kiskoromtól kezdve két lábon járó ceruzakészlet voltam, órákat el tudtam tölteni a rajzlapok fölött.

 

A márkám név választását nem vittem túlzásba, láthatóan kevésbé kreatív, de azt hiszem, minden benne van, amiről szó van. Illusztrációk, amiket én készítek.

Eredetileg a Pázmányon pr-marketing és újságírást tanultam, de már az egyetem alatt mással foglalkoztam. Hat évig vittem Ákos webáruházát, jegyterjesztését, a rajzolásra csak azután találtam rá újra, miután azt otthagytam.

 

2014-ben kezdtem újra rajzolni, különböző termékeket készíteni. Eleinte bögréket, füzeteket, képeslapokat, nyomatokat, aztán színező könyveket, legutóbb pedig színezhető párnákat készítettem. A képeslap az egyetlen, ami mindig is szerepelt a repertoárban. Az az igazság, hogy nem szeretnék egy terméktípusnál lehorgonyozni, szeretem szabadon váltogatni, hogy épp mit készítek. Különböző rajzok különböző terméktípuson mutatnak jól. Épp ezért a rajzok stílusa is elég változó nálam, hangulatfüggő.

Azt azért elárulom, hogy idén a pólók és a tornazsákok kapják majd a főszerepet.

 

Legnagyobb hatással a zene van rám, a munkáimra, ez inspirál a legjobban. Édesapám révén nem is volt nehéz távol maradnom a zenétől, abban a közegben nőttem fel, talán ezért is fonódott nekem ennyire össze már gyerekként a rajz a zenével.

Inspirál még a természet, az emberek, hangulatok, tekintetek, az egész Világ körülöttünk. A gondolat teremtő ereje az, ami lenyűgöz. Legyen szó rajzról, festményről, épületről, ruháról vagy egy dalról. A nulláról indulunk és eljutunk valahova. Szerintem ez nagyon izgalmas dolog. Építkezés

 

A munkafolyamatom igen egyszerű. Általában műszaki rajzlapra rajzolok ceruzával vagy tollal. Azután a kézi rajzokat bescanelem, de gépen sosem rajzolok, csak retusálok. Szeretek gyorsan dolgozni, mármint szeretem, ha egy minta készen, villámszerűen kipattan az agyamból és nem kell azon gondolkozni, hogy mit rajzoljak. Pont ezért mindig van nálam toll és post-it, így ha nem vagyok olyan helyzetben, hogy neki tudjak állni rajzolni, leírom címszavakban, hogy emlékezzek rá. Elég vicces lenne, ha egy kívülálló kipakolná a táskámat és ilyen furcsa, firkált szavakkal teli fecniket találna.

 

Szakmailag eddig a legbüszkébb egy olyan rajzomra vagyok, amit úgy 2007 tájékán rajzoltam, majd 2009-ben poénból küldtem be egy rajzversenyre, amit Lady Gaga kiadója hirdetett meg online. Pár hónapra rá jött egy e-mail, szerződéssel, hogy tetszett nekik a rajz, használnák. Így ezzel – ha csak egy hajszálnyit is, de – hozzátehettem „art director”-ként „The Fame Monster” középlemezhez visualban. A szemfülesek kiszúrhatják a szfinx macskát egy klipben.

Ez a történet számomra azért fontos, mert nekem azt mutatta meg, hogy lehet, hogy az a legjobb, ha megpróbálunk minden külső elvárást megszüntetni és magunkból kiindulva létrehozni valamit. Az a legőszintébb és talán az lehet legsikeresebb. Néha nem árt kilépni bizonyos a szabályrendszerekből.

Ezt igyekszem azóta is észben tartani és úgy alkotni, hogy csak a belső dolgok dolgozzanak, A kinti világ és benti összhangja.

Ez a folyamat motivál, hogy létrehozzak valamit magamból és átadjam annak, akinek ez tetszik. Ez öröm.

Szerintem, ha valamit szívből csinálunk, nem lehet nagyot hibázni.

1/7
Share on Facebook
Please reload

HÍREK

Feltételek

- ÁSZF

ADATVÉDELMI SZABÁLYZAT

COPYRIGHT © 2019 FEMINI BOX | MINDEN JOG FENNTARTVA